Andi a rengetegben

Kéktúra 17. szakasz: Kóspallag-Nógrád 4/1. rész

2019. OKTÓBER

2020. november 18. - Andi a rengetegben

20191012_105358_300.jpgJúliusban megkezdett túránk folytatását csak mostanra tudtuk összehozni Ágival és Lindával. Nélkülük nem akartam menni, mivel megígértem nekik, hogy együtt folytatjuk, tekintettel arra, hogy olyan jól érezték a múltkor magukat. Pedig ha tudtuk volna, mi vár ránk, valószínűleg mindhárman azt mondtuk volna, inkább csináljam egyedül.

Linda magánéleti nehézségei miatt abbahagyta az edzést és szedett is magára egy keveset, így neki volt a legnehezebb dolga. Az előzetes igényeknek megfelelően ottalvós bulival kezdtük a túrát, ami azt jelentette, hogy pénteken már menetfelszereléssel a hátamon indultam munkába. Ágival a 2 órás vonattal utaztunk Vácra, ahol 3 perc átszállási időt adott a Volán, hogy az 5 perces utat a MÁV miatt 3 percnyi késéssel indulva megtegyük. Naná, hogy mire átértünk a vasútállomástól, a busz már messze járt. Két órát kellett elütnünk, de nem jelentett gondot. Beültünk egy kávézóba és a forró nedűt szürcsölve elbeszélgettük azt a két órát.

Kóspallagon hamar megtaláltuk a vendégházat, ami ellentétben legutóbbi, tapolcai szállásommal, teljesen rendben volt, minden megvolt benne, amire szükségünk lehetett. Szépen bevettük a házat, bejártuk a kertet, vacsoráztunk. Linda két órával később érkezett, mint mi. Lepakolt ő is, evett egy kis maradékot, aztán kiültünk a teraszra beszélgetni. Miután már mind kockára fagytunk, végre bementünk a melegbe. 11 tájékában sikerült mindenkinek ágyba kerülni.

20191012_082258_300.jpgReggel összeszedtük magunkat és háromnegyed 8-kor útnak eredtünk. A falun végig gyalogoltunk, a templom mellett pedig tovább. Innen enyhén elkezdett emelkedni. Hátunk mögé nézve mindenfelé csak hegyeket láttunk. Közel-távol nem volt más, csak a távoli, párába burkolózott hegyek, és a közeli, őszbe hajló erdők. A jelzéseket követve rendben haladtunk, folyamatos laza emelkedővel. A Kisinóci Turistaházig el kellett jutnunk, de a jelek rendben mutatták az utat, egészen a műútig. Onnan a kék átváltott zöldre, ami nekünk természetesen nem felelt meg. A telefonomon lévő alkalmazás azt mutatta, hogy nagyon letértünk a helyes útról, így az aszfalton kellett visszasétálnunk a turistaházig, ahol nekem muszáj volt pecsételnem, mivel júliusban csak a kóspallagi kocsmáig jutottunk, a turistaházig tartó néhány kilométert akkor már nem tettük meg. Érdekes, hogy jelzések voltak a tévúton is, ráadásul egy hármas fiúcsapat is ugyanúgy benézte az utat, mint mi, mégsem voltunk jó helyen. Tovább nehezítette a túrát, hogy Linda cipőjének talpa levált, így a lépésbiztonsága jelentősen csökkent, de ez egy ideig még nem okozott gondot. A turistaháztól indult igazából a túra, az eddig megtett út csak a bemelegítést jelentette. A kilométereken át tartó, kb. 20 fokos emelkedő engem nem hozott túlságosan lázba, bár sokan ezt a szakaszt tartják a Kéktúra egyik legnehezebb részének, bár ezt csak utólag mondtam el a lányoknak. Ági is egész jól bírta, de Linda hamar lemaradt és csak lassan tudott jönni, így rendszeres időközönként megálltunk bevárni őt. Próbáltam azzal bíztatni, hogy már a felénél járunk ennek a hosszú emelkedőnek (valójában még csak a harmadánál tartottunk), erre ő ijedt arccal kérdezte, hogy: - Ugye ezt most nem mondod komolyan? – Tényleg nem mondtam komolyan, de kellett valami pozitívat mondanom neki. Legalább lássa a fényt az alagút végén.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://andiarengetegben.blog.hu/api/trackback/id/tr2116281074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása