Csobáncról ideje volt elindulnom. Még mindig messze volt a cél. Szerencsére lefelé már kényelmesen járható úton haladtam. Ismét szőlők mellett gyalogoltam, mint már oly sokszor. Aztán nem bírtam tovább. Úgy csalogattak a piros szőlőszemek, hogy lehetetlenség volt ellenállni nekik és egy egész fürttel lelegeltem. Lesz, ami lesz, vagy meghajt, vagy nem, de nem hagyhatom ott azt a csodás fürtöt.
Mézédes, isteni szőlő volt, csak ettem és ettem, nem tudtam abbahagyni. Közben pont telefonáltam. Egyszer csak hirtelen egy félmeztelen, ötvenes, barnára sült, csupa izom adonisz jött felém futva. A telefonban épp azt ecsetelten, milyen baromi finom ez a szőlő. Ha az övé volt, remélem bóknak vette a legelészésemet, mindenesetre elment mellettem és nem kergetett meg.
Később az eredeti útvonal helyett, terelt úton vitt a jelzés egy darabon. Innen viszont egészen Szentbékkálláig jól követhetők voltak a jelzések. A Szentbékkálláig tartó néhány kilométeres szakaszon nem történt semmi említésre méltó, nem találkoztam senkivel, csupán egy legelésző tehéncsorda színesítette utamat. Bután megbámultak, majd kérőztek tovább kényelmesen. Amikor elértem a Kőtengert, egy esküvői fotózásba botlottam éppen. Ki gondolná, hogy szerda délután egy habos-babos ruhás menyasszony és leendő férje pózolnak majd néhány szikla mellett. Gyorsan elmentem mellettük. Szerencsére bőven akadt még szikla nekem is, távolabb tőlük, így nem zavartuk egymás köreit. Aztán hirtelen szarvasbőgés hangját fújta felém a szél a csöndben. Csak szolidan, ritkásan. De azért élmény volt. Számítottam rá, hogy fogok hallani, bár nem pont ezen a helyen gondoltam.
A Szentbékkállai Kőtenger a legteljesebben megmaradt természetes sziklacsoport a Káli-medencében. Az itt fekvő sziklák a Pannon-tengerben lerakódott homokból képződtek, melyet idővel a feltörő kovasavas oldatok összecementáltak. Az így létrejött kőzetekből évmilliók alatt az erózió eltüntette a puhább részeket, így jöttek létre a ma is látható, változatos formák. Az ún. Kelemen-kő közel 10 tonnás kőpadja csak három ponton támaszkodik az alatta fekvő tömbre. Néhány ember súlya már képes kibillenteni egyensúlyából és pár centiméternyit elmozdítani, ezért ingókőnek is nevezik.
Nézelődtem, körbejártam a sziklákat és meg kellett állapítanom, hogy az ingókőre egyedül nem tudok felmászni. Akkorát kellene lépnem, amekkorát nem tudok. Nem tudom, mások hogy csinálják, de nekem nem megy. Ha valaki feltolt volna, akkor igen, de a kutya se volt ott, aki segítsen, nemhogy valaki. Kóboroltam még egy kis ideig, aztán megkerestem az útvonalam és mentem tovább. Még mindig akadt látnivaló. Közvetlenül a velétei palotarom előtti rövid szakasz alaposan megdolgoztatott, ugyanis meredek emelkedőjét igazi teljesítmény leküzdeni. Tényleg csak néhány méterről van szó, és ismét örültem, hogy nem lefelé kell mennem ezen a részen. Maga a rom 3 falmaradványból áll, melyet lassan meghódít az erdő, de azért remélhetőleg szorgos kezek gondoskodni fognak róla, hogy ne így legyen.
A velétei palotát feltehetően a veszprémi püspök építtette a 14. században. Falai tetőtlenül állnak az emelet magasságáig. A helyi mondák III. Endre irály egyik feleségének vadászkastélyaként is említik. Azon ritka romok közé tartozik, amelyek nem közvetlen egyházi célokat szolgáltak. Figyelemre méltó a rom épületsarkán kiugró faragott kőkonzol, amely régen az erkélyt tarthatta.
Kétszer is körbejártam a falakat, mire végre elindultam a falu felé. Szentbékkállán bekerült az aznapi utolsó pecsét és akkora szerencsém volt, hogy csupán 10 percet kellett várnom a buszra. Szűk fél órányi zötykölődés után megérkeztem Tapolcára, ahol nem válogattam sokat, az első nyitva tartó pékségbe bementem másnapra való élelmet venni. A pékség melletti kajáldából pedig vettem egy jóféle gyrost, amit séta közben el is kezdtem enni.
A Malom-tónál leültem egy padra és miközben bámészkodtam, befejeztem a vacsorámat. Nem volt túl nagy kedvem a szállásra menni, de mivel semmi sem volt nyitva és fáradt is voltam, mégis elindultam. Cserébe, mert semmi se volt jó, jó hosszan folyattam magamra a meleg vizet a zuhany alatt. Ez ellazított. Tulajdonképpen van az a fáradtság, amikor a kemény ágy már nem is olyan kemény…
Lépések száma: 38833, megtett távolság: 28,78 km, átlagsebesség: 3,24 km/h, elégetett energia: 2318 kcal
