Majdnem egész éjjel szakadt az eső. Fohászkodtam magamban korán reggel, hogy álljon el időben, legalább felülről ne essen, ha már alul valószínűleg csurom vizesek leszünk. Hála a karkötőmnek, na meg az égieknek, elzárták odafent a csapot. Még borús időben indultunk reggeli után, de ez persze semmiféle akadályt nem jelentett számunkra.
Hosszúperesztegen már ismertük a járást, ezúttal a templomot is elhagyva baktattunk tovább, át a falun. Mire a település határába értünk, már hétágra sütött a Nap is. Nagyjából 1 km aszfaltos gyaloglás után betértünk az erdőbe, itt már nyugodtabban tudtunk sétálni, nem kellett autókra, kamionokra figyelni. Szerencsénkre dagonyázni nem kellett, a keményre döngölt kavicsos földút teljesen jól járható volt. Itt viszont azért rimánkodtam, hogy ne fújjon a szél, mert amikor rákezdett, temérdek víz zúdult a nyakunkba a fákról.
Nem kellett sokat mennünk, az idő eseménytelenül telt, de rövidesen elértük a Szajki tavak legészakibb végét. Azt ugyan láttuk, hogy csak pár méterre vagyunk a tótól, odamenni mégsem tudtunk, mert a kis stégeknél rendre ott parkolt a gazdájuk és nem lett volna nagyon illendő zavarogni, hogy csókolom, jöttünk a kilátást megnézni. Mentünk hát tovább, mire elértük az üdülőövezetet is. A kis nyaralók nagy része még zárva volt, csak néhány helyen voltak ott a tulajdonosok. Megkerestük a pecsétet, benyomtam a füzetbe és elindultunk a part felé, mert ha már itt vagyunk, úgy nem kéne innen elmennünk, hogy nem láttuk a tavat, amiről oly sokan zengtek már ódákat. Pár lépést tettünk meg, amikor hangos fütyülést hallottunk és hevesen integetett egy férfi, mutatva, hogy minél előbb tűnjünk el onnan. Nem volt magánterület, csak a strandot rendezték, életveszélyben sem voltunk, jó magyar módra dolgozni sem dolgoztak, csak beszélgettek, végül sértődötten sarkon fordultunk, mondván, itt nem fogunk tavat nézegetni. Igen, felhúztam az orrom, nem tagadom. Miért ne mehetnénk oda a vízhez? Undok pasi, kenje a hajára a látványt. Javasoltam Trixinek, hogy inkább menjünk tovább, engem már nem is érdekel a tó, ha ezt úgy védelmezik, hogy emberfia-lánya pillantást is csak messziről vethet reá. Trixi még tett egy kísérletet, hogy sétáljunk feljebb, hátha az egyik kis utcából van mégis lehetőség a partra jutni, én meg hagytam magam, de minden utca végéből egyetlen helyre vezet az út, a derékmagas, útnélküli füves susnyába, még vagy 30 méterre a tótól.
A XVIII. században még csak két tó létezett itt, a kettő között vízimalom működött. Az 1930-as évek elején a terület két birtokosa, Zierer Antal és Endrődy Sándor gátak építésével felduzzasztotta a Csörgető-patakot, gátakat építettek, így 11 tó keletkezett, tartósan viszont ezek nem voltak mind kihasználva. A tavak maximális mélysége 2,5 méter. Számozásuk Hosszúpereszteg felől kezdődik, a IV. és V. számú tavak horgásztavak, a VI. számú tóban lehet fürdőzni, a többiben halgazdálkodás folyik. A felső három tó az idő múlásával elhanyagolttá vált, eliszaposodott, s az így keletkezett nádasaikkal tisztítják a többi tó vizét.
Innen már tényleg nem voltam hajlandó tavat nézni. Haladjunk. Bevetettük magunkat az erdőbe, ahol figyelmeztető tábla jelezte, hogy „kamerával megfigyelt terület”. Körbenéztem, melyik fára szerelhették fel a big brother-t, de olyan sértődött voltam ezek után, hogy az sem érdekelt volna, ha minden fa mögül előugrik valaki igazoltatni.
Kezdett jó sáros lenni lábunk alatt a talaj, és ahogy haladtunk beljebb, úgy lett a sár egyre mélyebb, ragadósabb és csúszósabb. Nem a legoptimálisabb körülmények két ballábas szőke nőnek. Amikor egy kidőlt, lombos fa utunkat állta, gyorsan meghánytuk-vetettük, hogy érdemes-e vajon tovább küzdeni magunkat és arra jutottunk, hogy inkább visszamegyünk Hosszúperesztegre vagy bárhová máshová, ahol van közlekedés. Mert itt még az sincs. Egyre jobban nem szeretem ezt a helyet. Bíztunk benne, hogy az éjjeli nagy esőzésnek köszönhetően nem kell egész napos sárfürdőt vennünk, ami eddig be is jött, de mielőtt a napunk hátralévő részét szentségeléssel töltöttük volna, mert többedszer estünk az ülepünkre, abban maradtunk, hogy mivel aránylag nagy volt a mozgás a tónál, majd valakit megkérünk, vigyen el minket a faluig. Előtte azonban juszt is elvégeztük dolgunkat az erdőben, remélem rögzítette a kamera.
Folyt. köv.
