Andi a rengetegben

Kéktúra 1. szakasz: Tömörd-Kőszeg 2/1. rész

2019. ÁPRILIS

2020. június 03. - Andi a rengetegben

20190418_112435hdr_300.jpgHosszas vágyakozás, a téli plusz kilók ledolgozása és a megfelelő kondíció újbóli megszerzése után ismét útnak indultunk, ezúttal más taktikát választva. Nem akartam kudarcot, nagyon elszánt voltam.

Így történt, hogy április 17-én, szerdán reggel egy kisebb bőrönddel, a túrahátizsákommal és egy plusz szatyorral elindultam a munkahelyemre. Miután ledolgoztuk a napunkat, átbuszoztunk a Keleti pályaudvarra, felpakoltunk a Szombathelyre tartó intercity vonatra és szűk 3 óra múlva meg is érkeztünk az ország nyugati végébe. A szálláshelyet úgy 2 km gyaloglás után meg is találtuk, és szobafoglalás után gyorsan el is tettük magunkat másnapra, hogy kipihenten vágjunk neki az első etapnak.

Másnaptól a helyi autóbusz- és vonatközlekedést minél okosabban kihasználva a szakaszon belül össze-vissza tettük meg a távolságokat, tekintettel arra is, hogy a húsvéti közlekedés – főleg a kisebb települések esetében – jóval körülményesebb, mint egyébként. Bemelegítő napnak így a Tömörd-Kőszeg szakaszt választottam. Ez a fél éves kihagyás miatt is ésszerű választásnak bizonyult, ráadásul a szakasz hossza és a vízszintes terep is egy könnyebb sétát tett lehetővé.

Nem kellett korán kelnünk, kényelmesen megreggeliztünk a szálláson, majd egy 10 perces sétával meg is találtuk az autóbusz állomást. Kb. fél óra elteltével megérkeztünk Tömördre, ahol a templomig visszasétáltunk, hogy az első pecsét bekerüljön a füzetbe.

20190418_103213a_300.jpgTömörd nevéhez kötődik Chernel István ornitológus munkássága, aki már 12 éves korában naplózta megfigyeléseit. A falu határában található madárgyűrűző állomás ma is működik. Minden évben márciustól májusig folyamatosan zajlik a madarak befogása, gyűrűzése, mérése. Ennek a tevékenységnek köszönhetően derült ki, hogy Magyarországon ritkán előforduló madárfajok is fellelhetők ezen a vidéken.

Egy kis technikai szerencsétlenkedést követően végre fel tudtam venni az induló snittet is. A buszmegálló mellett egy irányjelző tábla mutatta, hogy merre és milyen messze található például New York vagy Athén, ami egy vasi kis faluban igen meglepő volt számomra. Lehet, hogy nagy világutazók laknak errefelé, ki tudja.

A településről kiérve rövid ideig enyhén emelkedett az út, gyönyörű, fiatal erdőben sétáltunk egyre beljebb. A természet kezdett újjáéledni, a fák elkezdték kibontani leveleiket, friss, üde zöld színben pompázott a vidék. Madarak tárgyalták ki jó hangosan a télen történteket, s mindezt szellő fújása tette mozgalmasabbá.

vlcsnap-error126_300.jpgHamarosan elértük a Gradics-forrást, ami csöndesen kanyarogva csordogált az erdőben tova. Innen már végig teljesen sík terepen folytattuk utunkat. Munkanap lévén egyetlen párt kivéve nem is találkoztunk senkivel, így teljes nyugalomban róttuk a kilométereket.

Rövidesen „államhatár” feliratú tábla állt előttünk, ami azt jelezte, hogy néhány kilométer és elérjük Kőszeget. Sokan nem tudják, nem tudhatják, mert még nem éltek akkoriban, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk ennél a táblánál, hiszen a rendszerváltás előtt nemigen lehetett büntetlenül ilyen közel kerülni „nyugathoz”.

20190418_131608_300.jpgNagy elszántság és bátorság kellett annak, aki úgy döntött, elhagyja szülőföldjét, s a vasfüggöny túloldalán kezd új életet. Ezek az emberek életüket kockáztatva tették meg a határ felé lépéseiket, hiszen a szögesdrót mellett aknák nehezítették az átjutást, amiket ugyan 1955-ben felszedtek, ám az ’56-os forradalom után megindult illegális emigrációnak köszönhetően 1957-ben elkezdtek újratelepíteni. Később áramot is vezettek a kerítésbe, és elektronikus jelzőrendszert építettek ki, ez jelzett a járőröknek, amikor valakik szökéssel próbálkoztak. Ilyenkor egy egész csapat indult a határsértők keresésére, gépkocsival, kutyával, fegyverrel... Az 1980-as évek végén, a Szovjetúnió felbomlása után kezdték meg a vasfüggöny fizikai elbontását, először Rajkánál, és mire az utolsó szakasz megszüntetésére sor került, már az egész világ tudta, hogy Magyarország megnyitotta határait.

Innen már tényleg csak néhány lépés volt hátra, s máris Kőszegen találtuk magunkat. A Tourinform irodáját nem volt nehéz megtalálni, itt ismét pecsételtem, majd egy kis pihenés gyanánt leültünk a vele szemközti kávézó teraszára, ahol Trixi egy lattét, én pedig Bailey’s kávét ittam. Bitang módon jólesett, ahogy a napfény, a csodás kisváros főterének látványa és a várva várt megnyugvás, hogy végre kiestem a mókuskerékből és elfelejthettem az otthoni gondokat. Tökéletesen boldog pillanatok voltak.

Fél órával később felkerekedtünk és elsétáltunk a Jurisics várhoz, ami kihagyhatatlan pontja Kőszegnek.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://andiarengetegben.blog.hu/api/trackback/id/tr8315707094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása