2018 októberében "csúfos" vereséget szenvedtem a legkönnyebb szakaszon, bár akkor már beleszerettem ebbe a túrába. Nem is volt kérdés hát, hogy folytatom, így elszántságomnál már csak a lelkesedésem volt nagyobb.

2019-ben továbbra is jött velem a Kéken Trixi, később csatlakozott Ági és Linda is, a legtöbbet viszont egyedül gyalogoltam, szeretteim féltése ellenére. Az alábbi összeállítással szeretnék Nektek is kedvet csinálni egyrészt ahhoz, hogy tovább olvassátok-nézzétek a bejegyzéseimet, másrészt pedig ahhoz, hogy induljatok el Ti is ezen a mérhetetlenül csodálaton úton és fedezzétek fel azt a helyet, ahol éltek és amely annyi de annyi szépséggel kápráztat el, hogy igazán büszkék lehetünk rá, hogy a miénk.