A távoli vidéki közlekedésnek köszönhetően először Káldra mentünk vissza, innen sűrűbben indultak buszok Sümegre, mint a környező községekből. Azonban úgy gondolom, minden lehetőséget nem tudtam górcső alá venni, így ez tűnt a legésszerűbbnek akkor.

Bögötére negyed órás késéssel érkezett Zalaegerszeg felől a busz, de nem bántuk igazán, mert Káldon amúgy is majdnem egy órát kellett volna vesztegelni. Így is volt időnk elsétálni a helyi kisközértbe, ami igazi retró bolt. Kicsi, kicsit kaotikus, de azért jó, hogy van. Voltunk is bent páran (nemcsak mi meg a hátizsákunk).

Kényelmesen visszasétáltunk a buszmegállóba, de aznap ide is késve érkezett a busz. Nem baj, 14.20-ig bőven odaérünk Sümegre és rengeteg időnk marad így is megnézni a várat. Közel egy órás buszozás után megérkeztünk, de addigra Trixi olyan rosszul lett, hogy már azt sem vette észre, hogy a végállomáson vagyunk. Szegény a kínok kínját élte át, nehogy gond legyen. (Este még azon tanakodtunk, hogy hogy menjünk haza, végig busszal, vagy végig vonattal, végül abban maradtunk, hogy a vár megnézése után busszal Devecserig, majd onnan vonattal tovább.) Látva mennyire kutyául érzi magát, felajánlottam Trixinek, mi lenne, ha a délutáni bő egy órás buszozást és a várnézést kihagynánk és a 12.47-es vonattal elhagynánk a tettek mezejét. Semmi kifogása nem volt a buszozás kihagyása ellen, bár úgy láttam rajta, amikor a távolodó várat sóvárgó és egyben kíváncsi tekintettel nézte, hogy egy kicsit azért bántja, hogy most nem nézzük meg. Mondtam neki, hogy a vár megvár, ott lesz az jövőre is. Nem volt jól, ez látszott rajta és mondta is, ezért úgy gondoltam, ne hozzunk több rossz döntést, menjünk haza.

A vasútállomáshoz közeledve pár lépésnyire visszatértünk a kék jelzésre. Szomorúan gondoltam a kudarcra, bár 29 km-t így is megtettünk. A pecsét ott nézett szembe velem az állomás faoszlopáról, én pedig csak néztem vissza rá. Nem használtam, mert nem használhattam. Mint ahogy nem buszoztunk át előző este Hosszúperesztegre benyomni a bélyegzőt, hogy úgyse tudja meg senki és legközelebb már csak addig kell eljönni.

Nagy nehezen megkerült a pénztáros, megvettük a jegyünket, majd kiültünk várakozni. Mire megérkezett a vonat, kissé elkezdtem fázni. Fölvettem a pulóveremet, amire annyi repülő lény tapadt az elmúlt napban. Fájó szívvel hagytam ott a kéket, de tanultam a leckéből. Az új taktika már megvan. A vonatból még cinkosan visszanéztem a környező tájon uralkodó várra. Jövőre visszatérek, hasta la vista, baby!

Lépések száma: 36395, megtett távolság: 29,22 km, átlagsebesség: 3,96 km/h, elégetett energia: 1615kcal