Mint arról már korábban hírt adtam, a gasztronómia területén nemigen szoktam remekelni. Ezt alátámasztandó, álljon itt a következő írás.

A napokban sóskát készítettem. A világ egyik legegyszerűbb étele, semmi kunszt nincs benne, elrontani sem lehet. A fagyasztott pürét délutánig kint izzasztottam a konyhapulton. Azért nem a lábosban kezdte meg második életét, mert a múltkor sikerült fagyott állapotában odaégetnem, s mivel kétszer nem követem el ugyanazt a hibát (legfeljebb többször, hogy biztos legyek benne, valóban hibáztam), most ezt a rafinált technikát vetettem be leégés ellen. Ezúttal nem követtem el ilyen bakit. Mindent ugyanúgy csináltam, mint máskor, mégsem lett olyan. Én nem tudom, mit követtem el, de biztos nem azt, amit kellett volna. Se íze, se bűze nem volt a főzeléknek. Talán egy kis citromlét, ha beleraknék, visszajönne az a finom savanykás íze, amit úgy szeretek. Na nem, azt azért mégsem. Jó lesz az úgy, majdcsak elfogy egyszer. (Utólag belegondolva, talán mégiscsak ki kellett volna próbálni a citromos változatot.)

Aztán elkezdtem hámozni a burgonyát. Mit flancolok én itt? Vettem a kést és megpucoltam a krumplit. Sosem jártam artistaképzőbe, de lehet, hogy kellett volna, mert a hegyes kiskésem úgy járt a levegőben, mint vásári csaló kezében a kártya. Bele is állt végül a padlóba, úgy 3 centire a lábamtól... Tádáááám! Produkcióóó! Tök tehetséges vagyok, mehettem volna például késdobálónak is. Biztos nagyobb sikert értem volna el, mint háziasszonyként. (Azért jó, hogy se a gyerek, se a kutya nem volt a közelben.) Végülis különösebb vérontás nélkül sikerült odaraknom főni a pityókát. Az a jó a főtt krumpliban, hogy nem baj, ha nem tökéletes. Ha egy kicsit túlfő, még simán ehető, legfeljebb csak nyelni kell, rágni nem. De lehet ezt még fokozni is! Például azzal, amikor elkészülsz és lezárod a tűzhelyet a fazék alatt. Ráadásul bejössz a szobába és leteszed a segged az elé a nyomorult számítógép elé, hogy azt a töméntelen sok hülyeséget bámuld úgy egy órán át. Vagy másfél órán át. (Azért valamelyik hülyeség meg szokott mosolyogtatni, szóval tutira van értelme.) Aztán egyszer csak kimész, mert dolgod van a konyhában és azt gondolod, hogy "hmmm..... de jó illat van"! És tényleg jó illat van! Olyan finom sült krumpli illat terjeng a lakásban.

Ekkor érdeklődve közelebb léptem a szag forrásához, majd egyre kerekedő szemekkel konstatáltam, hogy milyen klasszul lezártam a tűzhelyet. Ugyan eltekertem én a gombot, csak éppen a másik irányba. Takarékra. Így lett a főtt krumpliból szép lassan szétfőtt sült krumpli. A tálalás már csak a dizájn része volt. Ha jól emlékszem, kétszer is ettem ebből az újradefiniált főzelékből.

Amikor pedig olyan merész ötleteim vannak, hogy spagettit vagy makarónit főzök, valahogy akkor is szeret elszabadulni a pokol. Tudniillik, én nem szeretem egyben hagyni a tésztát. Mert ha hosszú marad, hiába tekergetem a villára, valahogy mindig kiesik a számból. Erre mondják, hogy málészájú, ugye? Ezt elkerülendő, én már a zárt zacskóban fel szoktam darabolni. Ennek az szokott az eredménye lenni, ha nem imádkozom elég bőszen, hogy még a kezemben kiszakad a zacskó és a pultról gurulnak ezerfelé a tésztadarabok. Ha már egy kicsit jobban mantrázok, akkor mindezt megúszom és csak a forró vízbe csobbanás előtti pillanatban szakad el oly módon a csomag, hogy abból a tészta kizárólag a tűzhelyre ömlik, de nem a vízbe. Na, kérem szépen, így kell sült tésztát csinálni. (Mondom én, olyan tehetséges vagyok, mint a Nap. Nem is tudom, miért nem lépek fel a tévében?!) Ilyenkor indul az újratervezés és el lehet gondolkodni a B-terven: mit együnk ma? De majd inkább írok a tésztagyártóknak, hogy árulhatnának eleve feldarabolt spagettit. Jó lenne egyszer rendes főtt tésztát enni...

Ti szoktatok úgy járni, hogy odarakjátok mondjuk a pörköltet főni, elmentek közben kiteregetni, meg elkezdtek takarítani, közben jön egy üzenet vagy egy telefonhívás, jön a csacsogás és a kajának lőttek? Ha még sose jártatok így, kérlek, adjatok tippet, hogy hogy lehet őrt állni a kaja mellett úgy, hogy ne unatkozzak és közben haladjak a többi munkával is!