Először is, semmilyen valláshoz köthető ünnep körül, főleg ha az hosszú hétvégére esik, eszetekbe se jusson Rómába menni. Másodszor, nem érdemes spórolni, felár ellenében előre érdemes jegyet foglalni az interneten. Harmadszor, választotok egy szimpatikus csoportot és velük mentek. Negyedszer, még itthon fizettek be egy csoportos utazásra, ez esetben elkerülhető a potyacsatlakozás. Ötödször, inkább itthon maradtok.

Az első négy esetben ajánlatos már jó előre edzeni az idegeket, a tömeg hatalmas. Nekem is mondták, hogy tömeg lesz, nagy tömeg, de ez így nem elég kifejező. Én extra, orbitális, univerzális, baromira ki.....ott nagy tömegnek nevezném. Már a reggeli 9 órás nyitás előtt 200 méteres kígyózó sorok állnak, ami később csak tovább nyúlik, míg körbe nem éri az egész bolygót. Öööö Vatikánt. Nem tudom, hogy a sor elején lévők mikor álltak oda, lehet, hogy előző napról maradtak ott... Először nem tűnt rázósnak a helyzet, aránylag haladós volt a sor. Aztán egy óra után kezdett lassulni. 6-7 lépés előre, tíz perc várakozás és ez így ment órákon át.

Van egy olyan módszer is a hosszú sor végig állásának elkerülésére, amikor szimpatikus és megnyerő modorú arab és fekete bőrű kollégák "skip the line" feliratú táblát tolva az arcotokba a 16 eurós belépőt megfejelve, némi plusz ellenszolgáltatásért cserébe gyors bejutást ígérnek. Nem tudom mennyi a tiszteletdíjuk, de ha egyszer szóba álltok velük, többé nem menekülhettek, akkora lyukat beszélnek a hasatokba, hogy magatok is elcsodálkoztok. Volt egy-két család, akiket láttunk befűzni, elmentek velük és többé sose jöttek vissza... Nem tudni, mi lett velük...

Jön aztán még a szelfibot-árus is. Őket a bííííp-bíííííp-bííííp hangról lehet megismerni, befurakszik a kényelmesen toporgó közönség közé, ordibálja, hogy bííííp-bíííííp-bííííp, és majd kiszúrja a szemed a botjaival hadonászva. Ha netán unatkoznál ácsorgás közben, és meg akarod örökíteni a várakozás felejthetetlen pillanatait, akkor ez egy kitűnő alkalom a minden bizonnyal jutányos vásárlásra.

Utána még jönnek a kéregetők is. Gondolják, ha van pénzed a Vatikánban nézelődni, akkor semmiség lesz néhány kósza eurót előbogarászni a pénztárcád mélyéről. A kezét is megcsókolja, úgy nyújtja feléd, csak szánd már meg őt, hisz még alázatosan is hajlong hozzá, nem látod?

Ezek után még mindig nincs nyugtod, mert hozzák a napszemüvegeket is, ha netán éppen arra volna szükséged. Dél körül meg már megjelennek a vízárusok is. Amennyiben olyan balga voltál, hogy nem gondoltál arra, hogy órákat állsz sorba és nem hoztál magaddal innivalót, akkor sincs semmi gond, erre is van tehát megoldás.

A rendszer azért nem működik még tökéletesen, ugyanis erősen hiányoltam a kajaszolgáltatást.  Helyette csupán kajáldák szórólapjait kínálgatták, de az ugye nem ehető, csak ha már nagyon éhes vagy. (Élelmesebb látogatók elmentek kaját venni és nagy, illatozó csomaggal tértek vissza társaikhoz.) Nekem tehát inkább erre lett volna szükségem, mivel minden volt nálam a kínált tárgyak közül, kivéve a kaját.

Utólag bevallom, egy szelfibot azért jól jött volna, mondom is, hogy miért. Néhány óra után a sorban állók egészen természetes módon elfáradtak, leültek a korlátra vagy a falat támasztották. Ezeket az alkalmakat használják ki orvul az ekkorra már új erőre kapott szemfüles, szépen sminkelt, csinosan öltözött, jólszituált öregasszonyok. Akárhogy, akárhova álltam, az egyik banya állandóan nekem dőlt és az sem zavarta, amikor kicsit erőteljesebben visszadőltem rá. Mondtam is a lányoknak, biztos, hogy ez a nő így akar előzni.

A nyanya távoltartására az alábbi ötletek születtek: 1) verekedés szelfibottal, 2) "véletlenül" barátnőm nekem esik, ezáltal a tehetetlenségi erőnek köszönhetően teljes testsúlyommal rázuhanok a nőre, agyonlapítva őt, így mindörökre lezárhatjuk az ügyet, 3) kezdjem rángatni a táskám cipzárját, könyökömet a banya oldalára irányítva... Szüleink azonban jó munkát végeztek nevelés terén, mert egyik ötletet sem váltottuk valóra. Vagy csak a virtusunkat észrevételező, egyébként mögöttünk álló huszonéves olasz srácok közbelépése akadályozott meg a kivitelezésben? Egy idő után ugyanis visszaálltak mögénk, így zárva le a hadakozást. Ha pillantással ölni lehetne, én már minden bizonnyal a Vatikán hősi halottja lennék. Sebaj, én is elővettem legigézőbb nézésemet, gondolatban pedig úgy lőttem szét a fejét, mint a Star Wars-ban a Halálcsillag az Alderaan bolygót. Egy lézernyaláb és placcs.

Ezután már eseménytelenül telt az idő, előttünk, mögöttünk elcsigázott emberek, akik már biztosan megbánták, hogy aznap erre vetette őket az útjuk.

Kereken hat órányi várakozás után végre bejutottunk. Ezek után nem mondhatja senki, hogy türelmetlen vagyok. A tolakodós nyanya persze csak átpréselte magát az olasz srácokon is, látva, hogy pont mögöttünk zárják ismét a kordont... Csak annak köszönheti, hogy nem tudott még elénk is befurakodni, hogy igazi szemétláda módjára kiléptem elé, gyakorlatilag öt centire szűkítve a teret a fal és a vállam között, ezzel lezárva további szemtelen útját. Sajnáltam a fiúkat, tök rendesek voltak. Bent aztán csomagátvilágítás, fémdetektoros kapu, tisztára mint a reptéren.

Aztán a hömpölygő tömeg sodort magával, igazából nem is tudtunk a látnivalókra koncentrálni és már eléggé zsibbadtak és csüggedtek is voltunk, hogy önfeledten átadhassuk magunkat a hely szellemének. A Sixtus-kápolna csodálatos, de a sodró tömeg miatt ezt sem tudtuk kiélvezni. A pap hiába ordibálja, hogy "silencio", meg "no photo", úgyis mindenki duruzsol és fényképez sutyiban, nem értem, miért problémáznak ezen.

A végén persze a kajáldában kötöttünk ki, mert akárhonnan nézzük ugyebár, minden út oda vezet. Valahogy valamikor letérhettünk a bazilikába vezető útról, már ha ki volt egyáltalán táblázva, de legalább végre leülhettünk és ehettünk egy életmentő szendvicset.

Zárásként még átsétáltunk az Angyalvárhoz, onnan pedig a szállodához (kb. 5 km), csak mert nem talpaltunk még aznap eleget.

Aki tehát nem járt még Rómában és szeretne menni, annak csak ajánlani tudom, hogy az első öt pontomat vegye fontolóra. A legegyszerűbb dolog más kárán tanulni...