Igor Drakula, a 20. század eleji Erdély legszomjasabb arisztokrata vámpírja épp arra készül, hogy belemélyessze fogait egy szendergő fogadósnő nyakába, amikor Zoltán, a hölgy mindenesének, Veidt Schmidtnek a kutyája úgy felbosszantja a csaholásával, hogy mérgében denevérré változik, és inkább Zoltán véréből lakmározik, vámpírebet varázsolva a túlbuzgó házőrzőből. A blöki ezt követően elkíséri újdonsült urát Veidthez, akiből aztán Igor egyetlen harapással lamiát csinál – az efféle élőhalott nem szorul vérivásra, nappal is tud járni-kelni, de ugyanúgy csak a szívébe döfött karóval küldhető másvilágra, mint egy vérbeli vámpír. Igort, Veidtet és Zoltánt végül „megkarózza” a nép, és mindhármukat a föld alatti Drakula-kriptában helyezik örök nyugalomra… amely aztán nem bizonyul örökké tartónak, ugyanis 1977-ben a komcsi románok hadgyakorlat közben véletlenül feltárják a sírhelyet.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
A próbaképp robbantgató katonai különítmény parancsnoka az emléktáblákon díszelgő Drakula név láttán rögtön értesíteni akarja a feletteseit, és az archeológusok kiérkezéséig egy László nevű közlegényt állít őrnek a kriptába. Lacikánk kíváncsi természetű fickó, ezért aztán amikor egy apró földrengés következtében két koporsó vágódik elő a kripta falából, felnyitja az egyiket, és – mivel hiányzott a suliban a vampirológiai órákról – igazi idióta módjára kihúzza a benne heverő leples bitangból a karót. A koporsó lakója eme ballépés hatására feltámad holtából, és torkon harapja Lászlót… A lepel alatt nem más feküdt ugyanis, mint Zoltán, Drakula kutyája. Zoli nem tétlenkedik Laci vérének bevedelése után: a szájával felnyitja a második koporsót, és karókihúzás által feléleszti Veidtet, aki némileg csöves kinézetűen tér vissza a félholtak sorába, de épp elég jó kondiban van ahhoz, hogy utazókoporsóba vágja Zolit, és hajón átvigye az USA-ba.
„És persze szépségversenyen sem tudjuk indítani őket.”
„Nos, őrnagy elvtársnő, azt javaslom, hogy némi karóhasználatot követően égessük el a bizonyítékokat, rendes kommunista országba nem való vámpír.”
„Sem vadonatúj…”
„… sem muzeális darab.”
„Helló, Amerika!”
„Bár csak félig vagyok vámpír, a nap azért bántja a szememet…”
„Gyerünk, Zoltán, elég a lustálkodásból!”
„Kiszimatolom Igor kapitalista leszármazottját, és vámpírt csinálok belőle!”
Másnap a katonai régészek parancsnoka, Hessel őrnagy asszony és a Securitate nagyágyúja, Vaclav Branco felügyelő komor hangulatban megállapítja, hogy Laci hanyagsága miatt két rendszeridegen vámpír kiszabadult a koporsójából, és ez bizony nem fog tetszeni senkinek a pártvezetésben. Branco, a titkosszolgálat vámpírspecialistája, elégetteti a Drakula-klán karózott tagjait, és a biztonság kedvéért Laciba is veret egyet, mielőtt a lángok martalékává tenné szegényt. Nem kevés könyvtári kutatómunka árán Branco és Hessel elvtársnő kideríti, hogy Igor volt az utolsó vámpír a Drakula családban, és született egy 100%-osan halandó, normál embernek mondható dédunokája, Mihail, akit hétéves korában, még a kommunista hatalomátvétel előtt átmenekített Amerikába. A koporsókból hiányzó Veidt Schmidt és Zoltán a Los Angelesben immár Michael Drake néven családapáskodó Mihail Drakula előkerítése végett utazott az USA-ba, hogy vampirizálják, ugyanis nem képesek huzamosabb ideig a gazdájuk reinkarnációja (azaz kiköpött mása) nélkül létezni, és belepusztulnak az önállótlanságba. Branco tehát – a főnöke engedélyével – átruccan a hanyatló kapitalizmus fellegvárának titulált Egyesült Államokba, hogy megakadályozza Michael drakulizációját, a hidegháborús apokalipszist, valamint a nemzetközi helyzet kellemetlenné fokozódását. Michael a feleségével, a gyerekeivel és a kutyáival kempingezni indult nem sokkal Branco Kaliforniába érkezése előtt, úgyhogy a detektív utánuk megy a Franklin Canyon Parkba, ahol már Veidt és Zoltán is ideiglenes tanyát ütött, a blöki pedig melléktevékenységként elkezdte a turisták és a helybéli ebek vérének megcsapolását. Miután Michael két németjuhásza is vámpírrá lényegül át Zoltánnak köszönhetően, a Drakula-leszármazott hajlandó elhinni Branco úr elképesztő meséjét arról, miféle veszély fenyegeti a Drake családot, és úgy dönt, hazaküldi szeretteit, majd a román nyomozóval karöltve számol le az ugató vérszívókkal és Veidttel…
„Beszállás, kis család! Két hetet fogunk a szmogtól és a nagyvárosi bűnözőktől távol tölteni.”
„Két hét a kedvenc Disney-sorozatunk nélkül? Bele fogunk pusztulni az elvonási tünetekbe.”
„Ne dramatizáld a helyzetet, kisfiam. Mars a lakóautóba!”
„Gazdik! A németjuhászaitokat nem illik otthon hagyni!”
„Tessék, mondtam én, hogy a természet lágy ölénél nincs békésebb pihenőhely!”
„Zoltán… Remélem, felfogtad, hogy ez egy horrorfilm, úgyhogy aktivizáld végre magad!”
„Igenis, vaúúúú!”
„Túrázók, reszkessetek!”
„A tábortól messze kóborló ebek: ti is…”
„Eddig tartott az idill, amiről áradoztál, Michael!”
„Lepuffantom az ebet, amelyik megharapta Lindát, csak kerüljön újra az utamba!”
„Békés jószág volt az, higgye el nekünk, de valamitől megkergült, és már nem tudunk vadászni vele…”
A szórakoztatóan elmeroggyant horrorfilmjeivel dollármilliókat kereső producer-rendező, Charles Band (Mi a frász történik az Árnyzónában?) papája, a szintén az előbb említett szakmákban dolgozó Albert Band (Mágusok háborúja) 1977-ben Frank Ray Perilli (Aligátor) agyonpihent aggyal kiötlött forgatókönyvéből dirigált elsőrangú mozgóképes kultklasszikust Zoltán, Drakula kutyája (Zoltan – Hound Of Dracula) címmel. A mű megtekintése után szemernyi kétségünk sem lehet afelől, hogy még a legrohadékabb vámpírnak is jár egy négylábú, aki a sírig és azon túl is hűséges hozzá. Igor Drakula és Michael Drake kettős szerepét a legjobb magyar származású zsánerfilmes színész, Michael Pataki (Vedd fel az őrverő kesztyűt!) kapta, akit nálunk a legtöbben a Rocky 4-ből ismerhetnek, amelyben Dolph Lundgren edzőjét alakította. A sokoldalúsága miatt gyakran foglalkoztatott Pataki élvonalbeli filmekben csak mellékfigura lehetett, idehaza sosem forgalmazott B-kategóriás szennyprodukciókban (azaz e sorok írójának kedvenceiben) viszont rendre főkolompos volt, és egyforma hitelességgel formált meg pszichopata bűnözőket és jóravaló átlagembereket. A gyerekeiért és férjéért Jan Shutan (Hét perc) aggódhatott Mrs. Drake-ként, Hessel őrnagyként Arlene Martel (Haragos angyalok a benzingőzös pokolból) osztotta a parancsokat, a szekus Van Helsinget pedig José Ferrer (A zsoldos, aki lesmárolta a diktátort) játszotta. Hogy miért pont Zoltán lett a filmbéli vámpíreb neve, azt csak megtippelni tudom: a pofikáját vérfagyasztóvá csinosító maszkmesterek egyike hazánk Oscar-díjas büszkesége, Elek Zoltán (A halászkirály legendája + A függetlenség napja)… a másik pedig Stan Winston (Terminátor 2. + A bolygó neve: Halál). Akinek viszont nem volt szüksége maszkra, mégis félelmetesebben festett Zoltánnál, az a kalandos életű és frenetikus humorú Reggie Nalder, avagy „a lidércnyomás arca”, aki ezúttal Veidt Schmidt bőrébe bújt. Bruce Logan operatőrnek (Kaszkadőrök: Vakmerő férfiak bombanőkkel) nem kellett mást tennie, mint mondjuk a megfelelő pillanatban a holdfénybe állítania Reggie-t, és máris olyan hátborzongató felvétel született, amilyet CGI-vel sosem fognak gyártani. A Zoltán, Drakula kutyája abszolút Retrokult-favorit, kutyásoknak és kutyátlanoknak egyaránt ajánlom.
„Azt mondja, román vámpírok kószálnak a körzetemben? Tudtam, hogy a komcsik bármire képesek, hogy keresztbe tegyenek nekünk, de erre azért nem számítottam.”
„Remek hírt hoztam az óhazájából, Michael… Ön Igor Drakula, az utolsó román vérszívó dédunokája, és az őse kutyája visszatért a másvilágról, hogy vámpírrá tegye Önt.”
„Az előléptetésem óta nem éreztem ekkora örömöt, Branco úr…”
„Készülj a randinkra, Michael!”
„A haverjaimat is hozom.”
„Zoltán! Tedd, amit tenned kell!”
„Kisfiam... Megkétszerezem a heti zsebpénzedet, ha nem mondod el anyádnak, hogy…”
„… mi mindent csináltam 1975-ben elektrosokkolt dilinyósként…”
„… a Delinquent School Girls című filmklasszikus lányaival.”
Ráadás:
A Zoltán, Drakula kutyája amerikai maszkmestere, Stan Winston készítette egyik kedvenc rockbandám, a Styx 1983-as videoklipjének robotmaszkjait
"Az iparunk zsarolhatóvá vált" – Zipse, BMW és a világos beszéd
Oliver Zipse az a típusú menedzser, akiből jóval, jóval több kellene Európába. Stratégiai látásmód, következetesség, gerinc és bátorság kellett ahhoz, hogy az elmúlt évek folyamatos és hangos média tüze alatt nyugalommal és elegánsan képviselje utolsók egyikeként a józan eszet. Nem utolsó sorban…
Osztálynapló - Horváth József
1949. május 21-én született Horváth József, az Újpesti Dózsa és a magyar labdarúgó-válogatott egykori hátvédje.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
