JTom • 7 nap
USA (Columbia, Black Rhino), 105 perc, Metrocolor, vígjáték
A Filmről
Dr. Venkman (Bill Murray), Dr. Stantz (Dan Aykroyd) és Dr. Spengler (Harold Ramis) a Columbia egyetem megtűrt tudósai, akik haszontalannak vélt paranormális kísérleteikkel kihúzzák a vezetőségnél a gyufát, ezért gyorsan az utcán találják magukat. Szellemirtó vállalkozásukkal tökéletesen időzítenek, ugyanis New York legkülönbözőbb pontjaira riasztják őket rosszalkodó kísértetekhez, s legelső ügyfelük, a felettébb csinos Dana (Sigourney Weaver) lakásában úgy tűnik, hogy egy sumér mitológiai alak készül új életre kelni és idő előtt elhozni a világvégét a gyarló emberiségre. Mivel a döcögős indulás után szinte ki sem látszanak a munkából, felveszik negyedik tagnak Winston Zeddemore-t (Ernie Hudson) is.
A Szellemirtók eredetileg a Dan Aykroyd–John Belushi alkotópáros fejében született meg, akik a Blues Brothers (1980) és a Meztelenek és bolondok (1979) utáni következő közös projektjüket próbálták meg összehozni. A tervet azonban két okból is meg kellett változtatni. Az eredeti elképzelés még Ghostmasters címre hallgatott és a jövőben játszódott volna, ahol több szellemirtó csapat dolgozott egyszerre, amelyek különböző történelmi korokban és párhuzamos dimenziókban is harcolnak az ártó szellemek ellen, de a költségek a számítások szerint valahol két-háromszázmillió dollár között mozogtak volna. A másik ok jóval tragikusabb volt: John Belushi tragikus halála miatt (drogtúladagolás) új főszereplő után kellett nézni. Ami végül kisült belőle, az lényegében megteremtette a speciális effektusokkal színesített vígjáték műfaját, rengeteg, később nagy karriert befutó komikust és filmest inspirált abban, hogy jelenlegi szakmájukat válasszák, és nem utolsó sorban megadta a végső lökést a már amúgy is felfelé ívelő karrierrel rendelkező Bill Murray-nek ahhoz, hogy sztárrá váljon.
A Columbia stúdió meglepően gyorsan csapott le a projektre, és miután 1983-ban megvette és leszerződtették hozzá Ivan Reitman rendezőt, egyből kitűzték a bemutató időpontját 1984 nyarára. Reitman ez ellen kézzel-lábbal tiltakozott, hiszen így alig volt ideje befejezni a filmet, és saját bevallása szerint sok speciális effektus sokkal jobb lehetett volna, ha elég idejük marad rá, de végül meglepetésére a közönség így sem panaszkodott. A Dan Aykroyd mellé forgatókönyvíróként beszálló Harold Ramis nem magára írta Dr. Spengler szerepét, és csak azután vállalta el, amikor bebizonyosodott, hogy tényleg ő rá a legjobb választás. A legnehezebben Dr. Venkmanre találtak rá, mivel a szerepet Michael Keaton és Chevy Chase is visszadobta, ami így aztán Bill Murraynek hozhatott hatalmas népszerűséget. Pedig vele igencsak kockázatos volt elkezdeni a forgatást, mert arról volt híres, hogy folyamatosan eltért a szövegtől és idétlenkedett és sokszor már szinte kezelhetetlenül viselkedett. Végül azonban maradt és hatalmas érdemei voltak abban, hogy a film remekül sikerült.
A stúdió legnagyobb félelme a trükkök kapcsán fogalmazódott meg. A vizuális effektekért felelős, végül Oscar-díjra jelölt csapat a lehetőségekhez képest alaposan kitett magáért, akárcsak Kovács László operatőr. A Szellemirtók a hagyományos ördögűzés témakörét modernizálta és helyezte át mai környezetbe, sőt mindezt nem horror, hanem vígjátéki formában tálalta a közönségnek, ami a film legnagyobb újítását jelentette. Később ezt az ötletet fejlesztették tovább földönkívüliekre a hasonlóan sikeres, és szintén Columbia stúdió által gyártott Men in Black filmekben, de akár a Peter Jackson által jegyzett Törjön ki a frászban (The Frighteners, 1996) is fedezhetünk fel rokoni vonásokat.
Kovács László, a hollywoodi filmek képi világát megújító operatőr Cecén született 1933. május 14-én. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Illés György operatőr tanítványa volt. 1956 októberében Zsigmond Vilmossal végigfotózta és filmezte a forradalom eseményeit, ezért novemberben az értékes felvételekkel elhagyták az országot. Ausztria után az USA felé vették az irányt, ahol eleinte fotó- és filmlaborokban dolgozott előhívóként, de hamarosan sikerült betörnie a filmiparba is. Az igazi hírnevet a Szelíd motorosok (Easy Rider, 1969) hozta meg számára, majd ezután olyan rendezők kérték fel, mint Peter Bogdanovich, Robert Altman vagy Martin Scorsese (Az a hideg nap a parkban, 1969, Papírhold, 1973, New York, New York, 1977). Híres filmjei közé tartozik az Öt könnyű darab (Five Easy Pieces, 1970), a Szellemirtók és az Álljon meg a nászmenet (My Best Friend's, Wedding, 1997) is. Eredeti látásmódja jelentősen hozzájárult a hollywoodi filmet megújító, az 1960-as évek második felében induló új hullám megerősödéséhez. 1998-ban megkapta a Camerimage fesztivál, 2005-ben pedig a Magyar Operatőrök Társaságának életműdíját. 2007-ben hunyt el Beverly Hills-i otthonában, 74 éves korában.
A Szellemirtók ezen felül még azt is bizonyította Hollywood számára, hogy a vígjáték műfaja könnyedén megfér egy alkotásban a horrorral és a fantasyvel egy nagy költségvetésű mozi keretein belül is, ráadásul az efféle műfajkeverékek gyakran nagyon nézőcsalogatók tudnak lenni. Mivel a poénokat úgy írták meg, hogy átmenetet képezzenek a fiatal generáció és a szüleik humora között, így a film képes volt egyszerre vonzóvá válni mind a gyereke, mind a felnőttek számára.
A film rengeteg emlékezetes szereplővel és pillanattal ajándékozott meg minket (köztük az óriási habcsókemberrel, a Ragacs nevű szellemmel vagy éppen az ijesztő könyvtári szellemmel), mégis Ray Parker Jr. dallamai tették a legnagyobb hatást a populáris kultúrára. A szerző élete legnagyobb válságának nevezte a főcímdal megírását, mert mindössze a határidő lejárta előtt egy nappal jutott eszébe, hogy afféle reklámdalként írja meg a Ghostbusterst, aminek kórusrefrénjéhez idő híján a stúdióban tanyázó barátnőjét és a haverokat állította be énekelni. Az egyetlen apró hiba az volt vele, hogy Parker állítólag kölcsönvette a dallamot Huey Lewistól, akit ráadásul előtte meg is kerestek a készítők, hogy ő szerezze a zenét. Végül a két zenésznek sikerült peren kívül megegyeznie. A dalhoz maga Ivan Reitman rendezte a videoklipet, amiben rengeteg híresség - köztük John Candy, Chevy Chase, Danny DeVito és Peter Falk - felbukkant.
1984-es premierje után a Szellemirtók hatalmas siker lett, mind a nézők, mind a kritika pozitívan fogadta, annak ellenére is, hogy a tesztvetítések katasztrofális eredménnyel zárultak. A filmet két Oscar-díjra is jelölték, a legjobb vizuális effekt és a legjobb zene kategóriában. A maga harmincmilliós büdzséjével vígjátékként korábban példa nélküli, 238 millió dolláros bevételt produkált csak Amerikában, és ezzel minden idők legsikeresebb komédiája lett. A trónról csak a Reszkessetek betörők! tudta letaszítani hat évvel később. Minden idők egyik legfurább sci-fi/horror komédiája példás branddé vált az évek során. S ez még úgy is sikerült, hogy a második rész 1989-ben már jóval mérsékeltebb sikert aratott. A film kapcsán videojátékok, társasjátékok és hét évadot megélt rajzfilmsorozat is készült Az igazi Szellemirtók címmel. 2016-ban újraforgatták a filmet, más történettel és női főszereplőkkel, majd még két további folytatás is készült hozzá, előbb 2021-ben Szellemirtók - Az örökség (Ghostbusters: Afterlife) címmel, majd 2024-ben a Szellemirtók: A borzongás birodalma (Ghostbusters: Frozen Empire).
Érdekességek
- A Ghostbusters címet az 1970-es évek óta egy azonos című gyerekműsor okán, a Universal stúdió birtokolta. A helyzet különös módon oldódott meg: a Columbia akkori főnöke, Frank Price átigazolt a Universalhoz, és eladta nekik a jogokat.
- Hogy nyugodtan tudjanak dolgozni a forgatókönyvön, Dan Aykroyd, Harold Ramis, Ivan Reitman és családjaik elmentek Aykroyd Martha's Vineyard-on található hétvégi házába, és két héten át megállás nélkül a filmet írták.
- Sigourney Weaver már nagyon szeretett volna egy vígjátékban játszani, így a Szellemirtók meghallgatásán egy igen rendhagyó módját választotta, hogy kivívja a rendező figyelmét. Azt a részt játszotta el a filmből, amikor Dana szörnykutyává változik: nem szólt egy szót sem, csak morgott, vicsorgott és vonaglott.
- Az ügyefogyott Louis Tully szerepét eredetileg John Candy-nek szánták, de a színész jócskán át akarta íratni a forgatókönyvet. El akarta érni, hogy karaktere német akcentussal beszéljen és kutyái is lennének. Az ötlet nem tetszett az alkotógárdának, így Candy helyett Rick Moranis kapta meg a szerepet.
- Ernie Hudsonnak eredetileg több szerepe lett volna, karaktere kapott volna háttértörténetet is, a légierő robbantási szakértőjeként kapott volna plusz perceket. Azonban a stúdió inkább Bill Murray szerepét akarta kidomborítani, ennek Hudson látta kárát.
- Mivel haladni kellett a filmmel, egyszerűen nem volt idő, hogy több járgányt gyártsanak, így csak egyetlen 1959-es Cadillac mentőautót tudtak átalakítani. A produkciónak óriási szerencséje volt, mert ugyan elromlott a kocsi, de csak azután, hogy az összes New Yorkban furikázós jelenetet felvették.
- A produkció engedélyt kapott, hogy a forgatás miatt lezárjanak egy-egy New York-i helyszínt, amiből persze az lett, hogy a forgalomelterelés miatt óriási dugók alakultak ki. Francis Ford Coppola is épp akkor forgatta a városban a Gengszterek klubját, így rá lehetett fogni, hogy miatta van a káosz. Így történt meg az is, hogy az egyik jelentben egy valódi biztonsági őr rohant a színészek után, így statisztát sem kellett alkalmazniuk.
- A forgatókönyv eredeti változatában a Habcsókemberen kívül rengeteg hatalmas lény és teremtmény volt. Azonban miután Dan Aykroyd és Harold Ramis átírta, egyedül csak ő maradt benne, a többi elképzelést elvetették.
Vélemény
A Szellemirtók (első és második része is) fiatalkorom egyik kedvence volt, így én is mélységesen fel voltam háborodva, amikor 2016-ban elkészítették a női változatát. Olyannyira, hogy sem akkor, sem azóta nem néztem meg azt a változatát. Ezzel szemben jóval izgatottabban vártam a 2021-es folytatást, ami végül ugyan csalódást nem okozott, de leginkább csak a nosztalgikus hangulata miatt maradt emlékezetes számomra. Az idő azóta fölöttem is eljárt és ezzel együtt már sajnos a film fölött is, így most újra megnézve már egyáltalán nem azt éreztem, mint fiatalabb koromban és szomorúan kell kimondanom, hogy a nosztalgia bizony jelentősen megszépíti a végeredményt.
Nem azt mondom, hogy rossz volt újra elővenni a filmet, de valljuk be, a történet, a filmbéli poénok és leginkább az effektek fölött bizony eljárt az idő. Nem beszélve a színészekről, akik közül Bill Murray kivételével gyakorlatilag senkiről sem lehet sok pozitívumot elmondani, bár az is igaz, hogy nem is hagyott sok mindenkit kibontakozni és szépen lenyúlta a show-t mindenki elől. Az ő komikusi kvalitásai az egyik oka annak, hogy a Szellemirtók egy élvezhető film és egész jó szórakozást nyújt, az ő jelenléte a vásznon mindig képes karakterrel felruházni bármelyik filmet. Ellenben Rick Moranist sosem szerettem, most is kifejezetten idegesítő volt a ripacskodása, Harold Ramis pedig nyilvánvalóan azért került be a filmbe, mert Dan Aykroyd jó barátja és vele írták a forgatókönyvet, de mindegy lett volna, ha egy fadarabot tesznek be a helyére. Ernie Hudson karaktere teljesen el lett nyomva, Sigourney Weaver pedig leginkább csak biodíszletként funkcionál.
Az viszont a film elévülhetetlen érdeme, hogy új színt hozott a hollywoodi palettára, amikor a sci-fi, a fantasy és a horror műfaját keverte a vígjáték műfajával. Kétségtelen, hogy egyedi stílusával számos rajongót tudott szerezni a maga idejében és a fiatalabb korosztályt megvette kilóra. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy a mai generációnál már nem hiszem, hogy ugyanúgy működik a történet, nem ütnek akkorát a poénok, nem is beszélve a látványvilágról. Attól tartok viszont, hogy a Szellemirtók napjainkban már leginkább csak a fiatalabb generációnak, illetve a filmek keményvonalas rajongóinak fogja ugyanazt az élményt nyújtani, mint a maga idejében.
https://videa.hu/videok/film-animacio/szellemirtok-film-animacio-sZCN3PpzZRFif0rs
Ítélet: 10/6,5
