Alsóörsről eseménytelen, de nem hosszú út vezetett a következő hegyre. Közben egy ponton rengeteg kőtornyot találtunk. Én, mint mindig, morgolódtam emiatt a buta és tájidegen építési szokás miatt, s mind az utolsóig leromboltam őket.
Minden mozdulatunk, minden kiejtett szavunk egy kő a kezünkben, mely fodrot képez az élet vizén. A fodor pedig amilyen messze sodorhat tőlünk mindent, ugyanolyan közel hozhatja hozzánk azokat. Minden attól függ, hogyan dobjuk a követ.
Kínlódós száz méter vette kezdetét a Péter-hegy teteje felé. Minduntalan megcsúszott a lábunk a jó cipő ellenére is. Nehéz volt biztos lépést találni. Egy kicsit megszelídült végül a hegy, de csak éppenhogy. Továbbra is szüntelenül fölfelé tartottunk, alaposan megdolgoztatva izmainkat.