Andi a rengetegben

Dél-dunántúli Kéktúra: Kondorfa-Őriszentpéter 2/1. rész

2022. ÁPRILIS

2022. szeptember 25. - Andi a rengetegben

20220426_051239.jpgElérkezett az utolsó nap. Az utolsó őrségi nap. Ma hazautazunk. Sötétben indultunk ki a körmendi vasútállomásra. Szentgotthárdon nagyon ráérősen érkezett a buszsofőr, bár gondolom, ő már tudta, hogy néhány megállót úgyis kihagy, így behozza a késést. Mi ráértünk, nem izgultunk emiatt.

Már azon sem lepődtünk meg, hogy a sofőr ott hagyott minket a buszban, hogy jön mindjárt, csak beszalad a boltba vásárolni. Aztán, mint a tinédzserek, elkezdtünk röhögni a poénjainkon. Én már sírva visítottam a térdemre borulva, amitől a sofőr kicsit megijedt, mert azt hitte, tényleg zokogok. Megnyugtattam, miután meg tudtam szólalni, hogy minden rendben, csak aggódtunk miatta, hogy a nagy sietségben kilép a busz elől és puff, elcsapja az első autó, akkor aztán mi lesz velünk. Szóval jó hangulatban telt az utazás és szerencsére a sofőr sem sértődött meg szókimondásomon.

Nemsokára megérkeztünk a kondorfai kultúrházhoz, hogy útnak induljunk. Borús, szomorkás idő volt, ennek ellenére az őrségi táj még így is mesebeli volt. Az utolsó házakat elhagyva egy jobb fordulóval betértünk az erdőbe és először lassú emelkedőn haladtunk kis ösvényen a Lugos-patak mentén.

20220426_072636.jpg

Még ide hallatszottak Kondorfa hangjai, a hatalmas fenyves viszont megnyugtatóan békés volt. Úgy éreztem, együtt lélegzem a fákkal. Néma csönd volt, csak a kutyák távoli ugatása adott egy kis háttérzajt, de az is egyre halkabbá vált. Nem sokkal később némileg erősödött az emelkedő szöge, s a párás, kicsit ködös erdőben szarvasok csoportja kezdett világgá menekülni jöttünkre. Hamarosan felértünk egy fennsíkra, s innen már jórészt síkon gyalogoltunk.

20220426_074447.jpg

Egy hatalmas mező szélére értünk. Itt egy kicsit gyönyörködtünk a napfény távoli felhőket megvilágító színeiben és néhány magányos fában, majd innen bandukoltunk tovább a nagyra nőtt tócsákat kerülgetve.

20220426_074817.jpg

Helyenként pipiskedve lépkedtem, mivel agyagos-sáros volt a talaj. Igyekeztünk inkább fűre lépni, hogy minél kevesebb plusz súlyt szedjünk össze és ne a hazaútra nézzünk ki úgy, mint a varacskos disznók. Rövidesen feltűntek Szalafő házai a völgyben, s mi is lassan kiértünk a műútra, ahol kedd lévén 1-2 autónál nem ment el több, míg azon haladtunk. Nem végig az úton gyalogoltunk, inkább bekanyarodtunk Papszer házai közé, hogy megcsodálhassuk a szép, jellegzetes őrségi portákat.

20220426_081740.jpg

Nem nagy kitérő, mégis többet mutat, mintha végig a kéken mentünk volna. Visszatérve a jelzésre, nemsokára már a Gatter Fogadó épületénél jártunk.

20220426_083710.jpg

Reggel abban állapodtunk meg Józsival, hogy az Őrszem Fogadóban fogunk ebédelni, de még csak fél 9 körül járt az idő. Kicsit korai lenne ebédhez, de egy kávé mindenképp jólesett volna és gondoltuk, akkor már talán reggelizni is lehet. Be is mentünk. Hát minden vágyam így teljesüljön! Kávé is, reggeli is, méghozzá bundás kenyér. És persze az elmaradhatatlan, friss tökös-mákos rétes.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://andiarengetegben.blog.hu/api/trackback/id/tr8017886391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása