Andi a rengetegben

Dél-dunántúli Kéktúra: Halogy-Kondorfa 2/1. rész

2022. ÁPRILIS

2022. szeptember 18. - Andi a rengetegben

20220425_084207.jpgHétfőn reggel izgatottan keltem, mától az általam úgy szeretett Őrségbe vetjük be magunkat. A busz néhány percet késett, de végül jött és vitt minket. A tekés kocsmánál szálltunk le, ahol előző nap abbahagytuk.

Meglepetésünkre jóval nyitás előtt fogadtak minket egy reggeli kávéra. És még majdnem azt is kaptuk, amit kértünk. :) Sebaj, azért a kávé az kávé így is.

Nagy elánnal elindultunk egyenest. Az egyik háznál egy nagyobb kutya kukucskált a kerítésnél. A kerítés viszont annyira nyitva volt, hogy simán kijöhetett volna szétmarcangolni minket, de szerencsére nem tette. Én meg be voltam tojva, hátha gondol egyet és nekiesik a torkomnak. Örültem, hogy békében túljutottunk ezen a szakaszon. Rövidesen azonban kiderült, hogy annyira nagy elánnal mentünk, hogy nem is vettük észre a jelzést, ami a kanyarodást mutatta. Vissza kellett hát fordulni. Én máris néztem a menekülő útvonalat, amivel a kutyát kikerülhettük volna, de legnagyobb bánatomra nem volt ilyen. Még egyszer el kellett előtte menni. Folyamatosan szemmel tartva őt, remegő lábakkal, minél gyorsabban igyekeztem elhaladni. Jó napja lehetett a kutyának, mert ezúttal sem támadt kedve embert enni.

20220425_085946.jpg

Visszakanyarodtunk a jelzésre, ahol már földúton gyalogoltunk a lankás vidéken, jellemzően inkább fölfelé. Napos-árnyékos út vezetett egyre beljebb az Őrségbe és azok a ronda fekete repülő dögök itt is megtaláltak minket. Szinte már csukott szemmel gyalogoltunk, annyian voltak.

20220425_091321.jpg

Egy kicsit hosszabb ideig tartott az út a Himfai-tóig, mint gondoltam, de aztán egyszer csak ott voltunk. Csupán egyetlen emberrel találkoztunk ezen a részen, egyébként mérhetetlen nyugalom volt a parton. Lelkileg is nyugalom. Csodás érzés ennyire távol minden világi dologtól, ilyen szintre lenyugodni. Nem volt semmi, csak mi és a természet az összes szépségével.

20220425_093529.jpg

Hamarosan feltűnt két nő a tó végénél. Elkezdtek kiabálni: „Márton! …Lili!” Elkezdtem keresni a szememmel Mártont és Lilit, de senkit nem láttam. Aztán rájöttem, hogy a két név nem embert, hanem két hattyút takar.

20220425_095424.jpg

Beszédbe elegyedtünk velük. Elmondták, hogy az itteni erdészetnél dolgoznak és minden nap kijönnek a hattyúkat megetetni. Márton, neve hallatán, el is indult a tó másik végéből szép komótosan, de Lilinek valószínűleg anyai feladatai voltak, ezért ő ott maradt. Meséltek a munkájukról, a tóról, a gondokról, de mindezt pozitív szemlélettel. Nagyon szimpatikus volt a két nő, jót beszélgettünk velük. Búcsúzóul még elirányítottak a tó másik oldalára, hogy nézzük meg a hódok szorgos munkájának gyümölcsét, akik gyakorlatilag meztelenre vetkőztettek egy fát. Ráértünk, minden plusz tevékenység belefért az időnkbe, mentünk hát. Lassan azért tovább indultunk, s még utoljára összefutottunk a két nővel a közelben.

20220425_102654.jpg

Aszfaltozott úton haladtunk eseménytelenül Felsőmarác felé. Balról repceföld virágzott, jobbról fenyőneveldében sorakoztak katonásan a leendő karácsonyfák.

20220425_105919.jpg

A kút melletti keresztnél leültünk a padra és ráérősen megkajáltunk.

20220425_111633.jpg

Szépen gondozott házak mellett haladtunk el. Az egyiknél kutya helyett egy pej ló őrizte a házat békésen, bio-fűnyíróként ő tartotta karban az udvart.

20220425_112428.jpg

Virágba borult fák alatt jöttünk el, egyszerűen hihetetlenül gyönyörű volt. A templom mellett elkanyarodott a jelzés, s a temető mellett haladt, egyenesen neki a kerítésnek.

20220425_113831.jpg

Szerencsére a kapu nyitva volt és nem egy újonnan elzárt területről volt szó. Erdei ösvényen haladtunk tovább, majd Ivánc határában egy jó nagy szarvasrudlit pillantottunk meg.

20220425_115418.jpg

Én úgy 100 főre tippeltem, Józsi 60-ra, mindenesetre rengetegen voltak. Mivel elég messze voltunk tőlük, sokáig nem vettek észre. Aztán végül valamelyik őrszem mégiscsak kiszúrt bennünket és riadót fújt, mire az egész csapat elmenekült előlünk. Persze ez is percekig tartott, olyan sokan voltak. Hihetetlen élmény volt!

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://andiarengetegben.blog.hu/api/trackback/id/tr817886271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása