Éjjel esett. Reggel is. És nem is látszott, hogy abba akarná hagyni. Elég kilátástalan napnak néztem elébe. Nem mondom, hogy nem tojtam be, de próbáltam az agyamat átállítani már előző este óta, hogy úgyis ez lesz egész nap. Rommá fogok ázni, de abba még senki nem halt bele. Menni kell tovább, a…

Azért szeretek egyedül túrázni időnként, mert sokkal jobban meg tudom élni az érzelmeimet. Nincs, aki kizökkentsen a gondolatmenetemből, nincs, akire oda kellene figyelnem. Magam lehetek önmagammal és ez a találkozás néha igen felszabadító tud lenni.

Negyedik napra nem terveztem túl sokat. Kényelmesen készülődtem reggel, elszaladtam boltba friss pékárút venni, majd megkajáltam. Szerencsére a cipőm is és a ruháim is megszáradtak. Ami egy kicsit nyirkos maradt, azokat majd kirakom estére, most így is jó lesz. Kifizettem a költségeket és útnak…

Szádvárnál váltottam néhány szót a fűkaszás emberrel. Elmondta, hogy épp a következő héten lesz a felújított vár hivatalos átadója, amiatt végzik most a fűnyírást, és mert a fia hétköznap az iskola miatt nem ér rá feljönni ide segíteni neki.

Egy keskeny mezőn átérve fenyvesbe érkeztem. Ekkor már hétágra sütött a Nap. Gyönyörű szakasz volt ez. A lelkemnek pedig igazán jólesett végre a napsütés. A terep ugyan nem lett könnyebb semmivel, de a lelkem igen. Rövidesen megérkeztem Derenk romfalujába.

A jósvafői fennsíkon kóborolva nem tudom, hogy csak a szemem villódzott-e, de mintha villámokat láttam volna. Rögtön arra gondoltam, hogy pont a legjobbkor. Széles mezőn vagyok, alig egy fa, ami alá úgysem állhattam volna be, csapjon hát belém.

Korán reggel napsütésre ébredtem. Hunyorgósan nyitottam ki a szemem és örömmel konstatáltam, hogy szép időnk lesz ma. Aztán visszaaludtam. Mire újra felébredtem, már nyoma sem volt semmiféle napsütésnek. A borús időben ködfátylak szöktek felfelé az erdőből. Összekészülődtünk, majd lementünk…

A jósvafői eljutáshoz először meg kellett mászni a barlang bejárata felett magasodó sziklát. Ez az egyetlen valamire való szintemelkedő ezen a szakaszon. Fentről viszont páratlan a kilátás. Kötelező itt megállni és szájtátva merengeni.

Hamarosan letértünk a határvonalról és széles mezők mellett haladtunk tovább. És rengeteg virág integetett felém. Méhek, darazsak, legyek, lepkék rajtuk, így kérték a sztárfotókat tőlem, én pedig teljesítettem kívánságukat. Tündöklő szépségükkel teljesen magukkal ragadtak. Alig bírtam tovább…