Az erdőbe bekandikáló Nap gyönyörűen beszínezte a fák leveleit és mivel ezen a szakaszon már nem volt akkora tumultus, még élvezni is tudtam a látványt. Az egyik széles panorámát kínáló szakaszon leültünk egy kidőlt fára és elkészítettük a közös, már fáradt szelfinket.

A Szabó-köveknél biciklis fiúk állták az utat. Ugyan látták, hogy Ágival fotózni szeretnénk, mégis úgy álltak a kép közepén, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk. Nem vártuk meg, amíg észbe kapnak, igyekeztünk tovább. Innen már nem volt sok hátra a kilátóig, bár az a nem sok elég kemény volt.

Találtunk egy érdekes sziklát, ahová Ági föl is mászott nagy örömmel. Linda itt le tudott előzni minket, így volt némi sikerélménye. Tovább mentünk kényelmes tempóban. Ismét megelőzött bennünket egy fiúcsapat, de nem foglalkoztunk egymással. Kis idő múlva a fák közül nyílt egy nagyon kevés kilátás,…

Júliusban megkezdett túránk folytatását csak mostanra tudtuk összehozni Ágival és Lindával. Nélkülük nem akartam menni, mivel megígértem nekik, hogy együtt folytatjuk, tekintettel arra, hogy olyan jól érezték a múltkor magukat. Pedig ha tudtuk volna, mi vár ránk, valószínűleg mindhárman azt mondtuk…

A mészégetőtől csodás panoráma nyílik a közeli Bakonybélre, s aki nem olyan rest, mint én, az a közeli magaslesből is megnézheti a kilátást. Én inkább elindultam a jól megérdemelt kávém felé. Közvetlen a falu határában a Gerence patakon átkelve jutottam el a Vadszőlő Étterembe, ahol augusztusban már…

A völgy alján jóval hűvösebb volt, mint odafönt, de kit érdekelt, amikor ez alatt a pár száz méter alatt annyi csodát láttam, amennyi akár egy életre is elég lenne? Ismét elveszve az időben alaposan magamba zártam a látványt és az érzést. Igen, az ilyenek miatt szeretem a túrázást, az erdőt. Autóval…

Reggel, elkerülve a két és fél órás utazást, illetve a késői indulást, korán indultam el, így viszont nem Kislődre, hanem egyből Városlőd központjába érkeztem, innen kezdtem aznapi menetelésemet, de talán bocsánatos bűn, hogy a két település közötti kb. 2 km-es szakaszt kihagytam a gyaloglásból.

A falu szélén található a Csárda-hegyi őskarszt. A kék jelzés itt halad el, így azt a 10 méter kitérőt igazán megéri. Nem olyan nagy, mint amire a beszámolókból számít az ember, viszont érdekes. Érdemes több időt rászánni, mint amennyit én szántam rá és végigjárni a tanösvényt.

Továbbra is bőgtek a szarvasok, több is volt, mert hol innen, hol onnan jött a hang. Igyekeztem minél halkabban, minél észrevétlenebbül haladni, nehogy összetörjem ezt a varázst. A csodát végül nem én törtem meg, hanem egy kerítés, melyen keresztül létra vezetett a túloldalra.