Reggeli után elbuszoztam Nagyvázsonyig és a már ismert útvonalon indultam meg a vár felé, ahol a napi túrám kezdődött. A faluból kiérve a műút mentén haladtam hosszan. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Az egyik kisteherautóból két srác integetett nekem vidáman, dudálva. Most vagy tetszettem nekik,…

Miután kellően kinézelődtem magam, elköszöntem a nyugdíjasoktól és tovább indultam Nagyvázsony felé. Széles nyiladékon, őszi kikericsekkel körbevéve vezetett az út. Szemben a következő napi uticélom, a Kab-hegy látványa kísért végig. Ennek köszönhetően, na meg, hogy táblát, jelzést nem láttam, a…

Laza sétával értem Balatonhenyére, bár azért annyira nem henyéltem. A település központjában pecsételtem, majd fölfelé indultam a faluból kifelé. Itt kellemesen melengetett a Nap, s miután egy tisztásra értem, le is vettem végre a pulóvert magamról. Nemsokára véget ért a mezőn a séta, de még mielőtt…

Éjjel úgy aludtam, mint a bunda. Nem ébredtem fel semmire, reggel pedig kipihent voltam és nem fájt semmim. Összeszedtem magam, megreggeliztem és újfent célba vettem a buszpályaudvart. Kicsit hűvös volt, némiképp fáztam a vékony kis pulóveremben. Természetesen kizárólag ujjatlan pólókat csomagoltam…

Csobáncról ideje volt elindulnom. Még mindig messze volt a cél. Szerencsére lefelé már kényelmesen járható úton haladtam. Ismét szőlők mellett gyalogoltam, mint már oly sokszor. Aztán nem bírtam tovább. Úgy csalogattak a piros szőlőszemek, hogy lehetetlenség volt ellenállni nekik és egy egész…

A tördemici kilátóhelyről visszasétáltam a kékre, majd immár a Badacsony (majdnem) vízszintes tetején battyogtam tovább a Ranolder kereszt felé, amit már idefelé messziről kiszúrtam a vonatról. Kicsit lógattam a lábamat, elnéztem az alattam fekvő Balatont és a part-menti apró házakat, amik mintha…

2019. szeptember 17-én reggel már a cókmókommal indultam munkába, hogy a délután 4 órás vonattal tudjak is indulni Tapolcára, ahol a szállásomat foglaltam. Mivel hosszabb napi távokat terveztem, gondoltam, kis hátizsákkal próbálkozom és utazok minden reggel és délután, főleg, hogy az első napra…

A csurgói félmeztelen titán tanácsára felmentem a kilátóhoz, annál is inkább, mivel végig ki volt táblázva az út. A kicsivel több, mint 1 km-es kitérő valahogy többnek tűnt, de valószínűleg amiatt, hogy már kezdtem érezni az addig megtett út hosszát a lábamban. Nem tudom miért, de kezdtem magam…