Gondolom sokan vagytok úgy vele, hogy unjátok már a megszokott ízeket, valami újat, mást, különlegesebbet akartok enni. Hát én is. Nagy híve vagyok a magyar konyhának (szerintem még sokáig) és elég nehezen fogadok be másfajta kajákat.
Húslevesen és rántott húson nőttem fel, ettől elég távol áll a kínai agyonfűszerezett, csípős, aszalt kóbormacska-farok. Valahol a kettő közötti étket kerestem akkor este a neten. Fő szempont volt, hogy legyen benne csirke és tészta, valamint hogy melegítés után is ehető legyen. Így találtam rá a csirkés spenótos paradicsomos tészta receptjére. Elolvastam, hogy miből áll és mit kell csinálni, és úgy döntöttem, ez lesz a nyerő. Egy kicsit kesze-kuszán írták le a menetet, de gondoltam, úgyis egy kicsit a saját ízlésemre szabom. Merthogy ízlésem az van, képességem már kevésbé, hogy a konyhaparkett ördögeként valami felejthetetlent alkossak a gasztronómia háza táján.
Spenótot nem akartam venni a tesztkajához, amúgy sem vagyok nagy rajongója, az oregánó mindent elnyomó, intenzív ízét sem kívántam előtérbe helyezni, sajtból is mást használtam, mint amit az eredeti recept ír és végül az elkészítés sorrendje sem ugyanaz lett, mint ahogy meg volt adva. Ennyi erővel a saját kútfejemből is kitalálhattam volna valami eddmeg-kaját, nem kellett volna este egy órát a monitor előtt meresztenem dülledő szemeimet. Nem számított semmi, csak hogy valami jó magyaros süljön ki belőle. Éééés nekiláttam.
***Akinek szent területe a konyha, az kérem, itt hagyja abba az olvasást! Ígérem, legközelebb számukra is olvasható és kevésbé felkavaró írást fogok posztolni! ***
Tehát. Úgy kezdődött, hogy végy fél kiló csirkemellet. Recept szerint fel kellett volna szeletelni, de mivel a képen már csíkokban lehetett látni a húst, én bizony kockára vágtam. A leírás szerint 1-2 percnyi sütés után fűszerezni kell, majd lefedve tovább főzni. Andi bezzeg előbb megfőzi, aztán fűszerezi. Itt kellett volna félretenni a húst. Én ilyenekkel nem kínlódok, szeretem az egyszerűséget és rutinosan tovább folytattam.
Egy másik serpenyőben felkockázott bacon szalonnát kellett volna pirítanom, ám én úgy gondoltam, jó lesz az a csirke mellé dobva is, legalább nem ég meg. A paradicsomot és a fokhagymát (eredetileg a spenóttal) össze kellett keverni, én természetesen ezeket is egyből a húshoz adtam, így egyszerűsítve a főzés utáni mosogatást.
Az eredeti receptet olvasva itt egy kicsit elvesztettem a fonalat. Kivenni, visszarakni, a felét hozzáadni, főzni, lehúzni, átrakni, sehol egy enter. Aki ezt írta, biztos csak minden második sort másolt be. Biztos ő is szereti az egyszerűséget. Végül tejszínt kellett hozzáadni és felforralni, majd sajtot bele. Sajt kihúzva, ezt ráér a végén a kész kajára tenni.
Szóval ott tartottam, hogy csirke, só, bors, kakukkfű, bazsalikom, fokhagyma, bacon, paradicsom, tejszín összefőzve. Nem külön, egyben. Minél könnyebben, annál érdekesebben. Ugye csorog már a nyálatok? Az enyém már nem...
Volt még egy fél zacskó fussili tésztám, azt főztem ki hozzá, majd az egészet laza mozdulatokkal összeboronáltam, ahogy a tévében látni szoktam. Végül szedtem egy tányérra valót, megszórtam sajttal és hozzáláttam. Az érzés mindent felülírt! Becsületből ettem belőle három falatot. A tévében ilyenkor azt szokták mondani, hogy "érdekes". Na abból tudom, hogy szar. Ennek az íze is olyan érdekes volt... Hogy én soha a büdös életben nem fogok újítani, az hétszentség. A bacon szalonna füstölt íze minden egyéb ízt elnyomott, abszolút oda nem illő módon előtérbe nyomult és elküldött minden más aromát a jó fenébe, valahová a világ végére.
Szóval ha legközelebb szalonnás tésztát akartok enni, akkor ezt a receptet bátran ajánlom, csak rövidítsétek le egy kicsit. Ezt most a biztonság kedvéért a kutyának se adom oda.
