Ma moziban voltunk a lányommal. Viszonylag sűrűn járunk moziba, nem hetente, nem is évente egyszer, de még ilyet nem tapasztaltam. Az embereknek két fontos dolog létezik az életben: a mobiltelefon és a kaja. (Nekem is van telefonom, kettő is, és én is szeretem a hasamat, nem vitatom, de a látottak alapján kijelenthetem, hogy még életemben nem estem e két dologgal kapcsolatban túlzásba... Hiába gondolják a közeli ismerőseim, hogy az egyikkel igen.) De nem szaladok a dolgok elébe.

Szépen megtelt a nézőtér, a mellettem lévő székekre az utolsó pillanatban érkezett meg Torkos-család, XXXL méretű kukoricával és a méretben ahhoz passzoló üdítővel. (Na meg amúgy is kedvezményes nap van, belefér a büdzsébe.) Balomon Mrs. Tehé... izé Torkos foglalt helyet, kezében a kajával, a pia már csak lábnál fért el. Módszeresen nekilátott a vacsorának: egy falat kukorica, egy korty üdítő, egy kis kukorica, megint ivás. Aztán meg negyed óra fuldoklás következett, mert ugye cigányútra ment valamelyik.

Persze értem én, hogy a 130 perces filmet csak ekkora adaggal lehet túlélni, de a kaja rekord idő alatt fogyott el. Kb. 30 perc után elnémult a csámcsogás. Épp időben, mert már kezdtem magam úgy érezni, mintha egerek között ülnék...

Gondoltam végre, elfogyott a kaja, az üdítő is, a fuldoklást is túlélte, koncentrálhatunk a filmre is. Elég rosszul gondoltam, ugyanis ez a drága asszony ekkor elővette a mobilját, telibe világítva a fél nézőteret, elkezdett rajta pötyögni. Nem láttam, nem is figyeltem, hogy mit ír, de gondolom Jucus küldte a következő fontos üzenetet:

- Szia, mit csinálsz? Dumcsizunk?

- Szia! Moziban vagyunk.

- Hű tényleg? Mit néztek meg?

- A Szemfényvesztőket.

- És jó film?

- Igen, már elfogyott a kukorica.

- A Jocóval mi is meg akarjuk nézni. Mesélj, milyen?

Már épp szólni akartam, hogy tegye el a telefont, mert nagyon zavar a fénye, amikor magától abbahagyta a diskurzust. Nem telt bele sok idő, újból elővette és folytatódott a csevegés. Meg még egy párszor. Aztán valamikor a film közepénél, vagy utána Dr. Rudolf hívása is befutott. És igen, kitaláltátok, nem kinyomta, hanem felvette! Egészen fantasztikus, hogy valaki ennyire függő legyen egy maroknyi műanyag vacaktól.

Aki szokott moziban internetezni vagy telefonálni film alatt, kérem, írja már meg nekem kommentbe, hogy én is megértsem, miért nem lehet lenémítani, elfelejteni másfél-két órára azt a nyomorult telefont. Az is írhat, aki gyaloglás közben szokott csetelni és nem veszi észre a vele szembe jövő embereket/kamionokat. Előre is köszi!

Naszóval, Rudolf után már csak néha pillantott a telefonjára a hölgy. Nem tudtam eldönteni, hogy az időt nézi, vagy hogy érkezett-e valami rendkívüli üzenete (pl. Jucus megkérdezi, hogy ugyanazok-e a film szereplői, mint az első részben)? Vagy esetleg az 589. ismerőse kirakta a facebook-ra, hogy éppen kakaós csigát eszik és erről semmiképpen nem akart lemaradni, amúgy is tök jó, hogy ilyen sok hangulatjel lett beiktatva, klasszul lehet reagálni ezekre az eseményekre. Aztán vége lett a filmnek és csak csodálkoztam magamon, hogy nem vettem ki a telefont a kezéből és vágtam a falhoz.

Hazafelé a villamoson egy fiatal lánynál is kardinális kérdés volt a kaja, hmmm... méghozzá gyrost evett. Biztos nagyon finom volt, mert még a zacskóját is tisztára nyalogatta. Egy kis hagymát hagyott benne, nem baj, de a paradicsomot már luxusnak tartottam, hogy nem ette meg. Lényeg, hogy morzsa nem maradt a végére.

És amikor már azt hittem, nem érhet meglepetés, az utolsó 50 méteren mégis meglepődtem, hogy tudnak az emberek ennyire kivetkőzni önmagukból. Gyenge idegzetűek ne olvassanak most tovább.

Nem volt hajléktalan a nő, aki szembe jött velünk és nem is szemetet szedett (akkor fölszedte volna az összeset), ő csak válogatott az eldobott, használt (igen, jól olvassátok) zsepik között. Úgy gondolta, talált egy szimpatikusat, merészen lehajolt érte, elkezdte nyitogatni az összegyűrt darabot és... Nos igen, mindenki jól gondolja a folytatást. Hogy is fejezzem ki magam finoman? Újrahasznosította. Vagy újrahasználta? Kinek hogy tetszik jobban.

Na, ki kapott már itthon kultúrsokkot? :)